12.fejezet - Kiismerhetetlenség

Nagyon erősen szorított, nem is kaptam levegőt. Pár pillanat múlva már nem éreztem a szorítását, de nekivágódtam egy – talán – fának. A hátamban éles nyilallást érzetem, a szemeimet úgy csuktam le, mintha kötelező lett volna.

* * * *

A levegő simogatta az arcomat, s a napfény enyhén szúrta a szememet. Párat pislogtam, mire ki tudtam nyitni a szemem. A fejem eszeveszettül fájt és a hátam minden egyes porcikája nyiladozott. Megállapítottam, hogy egy kocsiban ülök és ennek a ténynek a hevében gyorsba kapcsoltam és olyan gyorsan fordultam, hogy eléggé megszédültem és – azt hiszem – Damon ölében landoltam. Hirtelen lefékezett én pedig ijedten támasztottam magam és másztam vissza a helyemre. Kérdőn és mérgesen indította újra a kocsi motorját.

- Épp próbálok menekülni ezelől a kibaszott vámpír elől, te pedig hátráltatsz…

- Csak… csak megijedtem. – mondtam ijedten.

- Érthető. Minden rendben? – kérdezte és szemével engem vizsgálgatott.

- Fáj a fejem és a gerincem, meg szédülök is egy kicsit. – mondtam rekedtes hangon.

- Most nem lenne jó ötlet kórházba vinni a vér miatt, de mindenképp meg kéne néznie téged egy orvosnak.

- Jól leszek. – mondtam már 1 éve ugyan ezt, és eddig egyszer sem tartottam be.

- Akkor legalább had nézzem meg én… - mondta kicsit kelletlenül, de a szemembe nézett.

- Öööö… - csak ennyit tudtam kinyögni.

- Ne félj, csak a csontjaidat nézem meg és ha esetleg valamelyik eltört, én tudok segíteni.

- Mégis hogyan? - néztem rá érdeklődően.

- Vámpír vér. – mutatta fel a csuklóját és nagy vigyor terült el az arcán.

- Ááá. – esett le az a bizonyos tantusz.

- És mi van ha pár perc múlva balesetezünk és meghalok a véreddel a szervezetemben?! – kérdeztem okoskodóan.

- Pech, neked. Nekem szerencse, lesz egy vámpír csajom… - mondta és elkezdett nevetni saját „viccén”.

- Katherine pótlék lennék, vagy tán tévedek? – kérdeztem cinikus gúnnyal a hangomban.


Erre nem felelt semmit. Ezzel a kérdéssel zártuk le a beszélgetést és egészen egy kis házig meg sem szólaltuk.


- Itt vagyunk. – mondta és már nyitotta is az ajtót.

- Mégis hol van az-az itt? – kérdeztem nyűgös hangon.

- Egy kedves barátomnál… - mondta titokzatosan.

- Egy újabb boszorkány szerelem, esetleg egy átváltoztatott ribanc? – kérdeztem gúnyosan…

- Elena, te mocskos szájú… - nevetett gúnyosan.

- Jó hagyd abba. – mondtam és elindultam. Rossz döntés volt, mert nem tudtam hova is tartok…

- Merre-merre kiscsillag? – kérdezte egy idegen hang, rá pillantottam és sütött róla a szexuális vágy…felém…

- Damon, ha ezt Katherine meglátná… - mondta és füttyentett egyet.

- Ki az új szerzeményed? – nevetett fel öblös hangon.

- Adam! Régi jó barátom. Bemutatom egy barátomat, Elenát. – mondta Damon, eközben pedig Adam a kezemért nyúlt, ha jól láttam megszagolta, majd kézen csókolt.

- Adam Croweld, tiszteletére. – mondta udvariasságot tetetve.

- Elena… - haboztam pár pillanatig – Gilbert. – mondtam végül kissé elhalkulva.

- Miért jöttél drága jó barátom? – kérdezte kicsit gyanúsítgatón Damon-tól, az a bizonyos Adam.

- Lenne egy tartozás, amit most megadhatnál… - mondta titokzatosan Damon, majd elhúzta barátját egy kicsivel arrébb.


Sajnos a további beszélgetést nem hallottam, de mindketten vigyorogva jöttek felém. Kicsit megijesztettek. Nevetni is elkezdtek, bárfogalmam sem volt miért. Adam jött oda hozzám és kézen fogott. Persze én rögtön elhúztam a kezem, Damon jött oda és most ő fogta meg a kezem. Tőle nem húztam el, most annál jobban féltem Adamtől. Damonnal kézen fogva mentünk a kocsihoz. Beültünk és már mentünk is tovább. Rájöttem,hogy Damon-t nem lehet kiismerni. Szükségem van egy ismerős emberre. Akit ismerek. Szükségem van Stefanre…

* * * *

Nagyon köszönöm, hogy ilyen türelmesek voltatok és most meghoztam az új fejezetet. Pontosan Augusztus 1-jére :) szóval a fejezet vége hagy maga után némi mondanivalót. Mivel annyian nyúztatok Stefannal, hogy újra rendeztem a fejemben a gondolatokat és kicsit változtatok a dolgokon. Szóóval, arról lenne szó, hogy hamarosan jönnek a Stefanos részek és remélem, hogy most sokan örülnek. Aki TeamDamon-os az se csüggedjen, mert lesz bőven ő is :DD Úgy gondoltam, hogy itt lenne vége úgymond az "ELSŐ KÖNYV" -nek. Szerintem jó kis befejezés, pont mint a TVD 1 évadának befejezése. Sok megválaszolatlan kérdés és sok kérdőjeles érzelem volt ebben a "könyvben". Nemsokára hozom a kövit, de kicsit most rá kell hangolódnom Stefan módra :DD szóval hamarosan frriiisssss :)

milliópusziiiii.

AnnaLynne95