2.könyv - Prológus

Pár hónappal később...

Reggel igazán felfrissülten ébredtem. Bár már rengeteg idő telt el, hogy Stefan elment Katherinnel, mégis féltem, hogy visszajön és az utolsó mentsváramat is elveszi tőlem. Igen, tudom, hogy ez most egészen furcsán hangzik, de az utóbbi időben egészen jól megvoltam Damonnal, semmi új vámpír, semmi támadás, és már a nyári szünet is a nyakunkon volt. Az pedig magától értetendő volt, hogy az iskola tart évzáró bált. Damon egészen emberi lett, és külön köszönet, hogy egyáltalán nem volt nekem most több mint barát. Adamről nem hallottam hál’ Istennek. Egészen boldognak mondanám magam. Bonnieval és Caroline-al is sokat voltam mostanában együtt. Eldöntöttük, hogy segítünk megszerezni a bált. Ami feltűnt, hogy mostanában Bonnie sokat van Tylerrel ami nagyon, sőt még annál is jobban meglepett. De bevallom őszintén, már Bonniera is ráfért egy fiú. Túl sokat foglalkozott a varázslással. Jenna pedig… hát ő… khmm…, hogy is mondjam, elvan Alariccal.

A mai nap is eltelt, mint ahogy mostanában lenni szokott. Nevetgélve léptünk ki az iskola udvarára, amikor megláttam Damont, amint integet a kocsijának támaszkodva. Én még gyorsan elbúcsúztam a lányoktól és odamentem Damonhoz.

- Üdv, kedves idegen. – mondtam mosolyogva, közben pedig hunyorogva kerestem tekintetét a napszemüvegen keresztül, mire ő azt letolta orrára és rám kacsintott.

- Mire fel ez a jókedv? – kérdezte majd nyitotta nekem az anyósülés ajtaját.

- Élvezem a napsütést és a büntetlen szabadságot… - ha jól láttam Damon elfojtott egy nevetést, amiből kisebb kuncogás lett.

- Arra gondoltam, miután tan…

- Bulizni van kedvem! – jelentettem ki ellenvetést nem tűrően.

lett - Mi lett veled veled Gilbert lány?? Hová vitted a régi Elenát és mit tettél vele? Várj, tippelhetek?! Agyátültetés?? – kérdezte, majd becsapva a saját oldalán az ajtót, beindította a motort és indultunk is. A hajamba belekapott a szél, és úgy éreztem magam, mintha extázisba estem volna.

A kocsiban egy ritmusos bulizós dal szólt, én pedig arra ráztam a hajam. Annyit vettem csak észre a külvilágból, hogy Damon többször is rám néz és nevet. Még bőven a zene közepénél tartottam, amikor a motor leállt és a zene elhallgatott.

- Ezt most miért kellett?? Legalább hagyhattad volna a szám végéig… - mondtam durcásan. A következő pillanatban már nyitódott is az ajtó az oldalamon. Akkor vettem csak észre, hogy a Salvator laknál vagyunk.

- Ööö, Damon! Nem tudom, hogy a te világodban milyen értelmet nyer az a szó, hogy bulizás, de nekem, abszolúte nem ezt… - mutattam a hatalmas régimódi villára.

- Hát kedvesem, el nem tudod képzelni, milyen bulikat tartok én itt esténkét… - mosolygott rám huncutul…

Mostanság nem volt szokatlan, hogy ennyire közvetlen volt a kapcsolatunk Damonnal. Rengeteget vicceltünk és hülyéskedtünk. Sosem használt ki egy alkalmat sem, pedig a régi Damon megtette volna. Azt hiszem én is új lettem és Damon is. Az is lehet, hogy ez csak a nyár hatása… ki tudja?!
Bementünk a házba én ledobtam a táskám és a kis nyári dzsekimet a hatalmas díványra, majd lehuppantam én is ruhám és táskám mellé. Majd nevetve néztem Damonra...

- Mit csináljunk?? – kérdeztem, mostanság sokszor. Volt olyan is, hogy DVD-ztünk – ugyanis Damon egy olyant is beszerzett, egy plazma TV mellé – volt amikor csak zenét hallgattunk, vagy épp emlékeket idéztünk fel, vagy épp társasjátékoztunk, bár ez nem mindig sült el jól, amikor Damon valami igazán intim kérdést vagy kérést tett fel. Nem igazán számított, csak, hogy jól érezzük magunkat.

Damon az italos pultjához ment, ami mostanában igen csak bővült.

- Te is iszol valamit? – kérdezte majd töltött egy pohár Whiskey-t magának, majd a második pohárba is öntött, meg sem várva válaszomat, majd oda adta nekem.

- Akkor most „Ki részegedik le előbb?” játékot játszunk?? Tudod jól, hogy abban nagyon jó vagyok – mosolyogtam huncutul Damonra.

- Abban biztos vagyok, gondolkodtam, hogy megnézhetnénk valami vámpíros filmet… - nevetett nagyot.

- Ez igazán érdekes… olyant még nem néztünk… - filozofikusan a nem létező szakállamat kezdtem el vakargatni.

- Most, hogy már így felhoztad, kénytelen leszel végignézni velem az ’Alkonyatot’. – mondtam végül komolytalanul nevetni.

- Ohh! Ajajj, azt hiszem most nagy fába vágtam a fejszémet… - nevetett velem a díványon.

* * * * * * * *

Prológusnak egy ilyen kis bevezetőre gondoltam, remélem már várjátok és olvasni is fogjátok tovább a blogot :))