6.fejezet - Egy új élet kezdete . . . . . . . . . . . . . ?!

Damon megvette nekem a ruhát, ami aztán végképp meglepett. Majd távoztunk a boltból.

- Szóval, mivel megtörtént a ruha megvétele, gondolom, most ez jön… - majd kinyújtotta a kezét és megfogta az enyémet. – Nagyon boldoggá tennél, ha én lehetnék a párod a szépségversenyen és a bálon. – majd kezet csókolt.

Nem tehetek róla, de muszáj volt felnevetnem. Annyira viccesen jött ki, hogy Damon tud illedelmes is lenni. Csak nevettem és nevettem, Damon pedig türelmesen várta, mikor hagyom abba. Mikor észrevettem, hogy ő nem tartja ennyire viccesnek abbahagytam.

- Ez Caroline ötlete volt?! – kérdeztem még mindig kuncogva.

- Hát a ruha vásárlás és a „leánykérés” – itt megforgatta a szemeit, majd ravaszul elmosolyodott – az Caroline ötlete volt, a kivitelezés pedig az én dicsőségem.

- Aranyos. Ugye nem mondhatok nemet? – viccelődtem.

- Most hülyéskedsz???? Veszek neked ruhát és még tiszta hülyét csinálok magamból és nemet akarsz mondani… - játszotta a sértődöttet. – Vissza viszem a ruhát…………

- Óóó, ne, csak a ruhát ne! – mentem bele a bohóckodásba. – Jól van, na…! Jó lenne, ha a páromként jönnél a bálba…

Ezután Damon hazavitt a kocsimmal, majd behívtam. Jenna elég furán nézett rám, amikor meglátta kit hívtam be és szemével intett a konyha felé. Oóóó.

- Mégis mióta vagy te ennyire jóban Damonnal? – kérdezte hitetlenkedve.

Már majdnem elkezdtem mesélni Katherine-ről és Stefan-ről, de rájöttem, hogy ezt mégsem tehetem. Akkor mégis mit mondjak. Ááááá!?

- Jó barátok vagyunk és kötelességének érzi, hogy vigyázzon rám, miután szakítottunk Stefannel… - hazudtam. Vagyis nem tudom… Miért van még mindig itt?! Ezt mindenképp meg fogom kérdezni tőle…

- Szerintem túl idős hozzád… - mondta grimaszokat vágva…

Hogy mi?!?! Damon és Én???? Ugyaaan. Mi csak barátok vagyunk. Nem érzünk egymás iránt semmit…

- Jenna, szerintem te félre érted. Csak barátok vagyunk. – mondtam és visszasétáltam Damon-hoz aki a kanapén üldögélt és az aznapi újságot olvasta.

Vagy legalábbis szerintem csak úgy csinált, de közben csak hallgatózott.

- Na elégedett vagy azzal amit hallottál? – kérdeztem mosolyogva.

- Nem tudom miről beszélsz… - tettette magát Damon.

- Na ne máááár… - mondtam és vállba ütögettem. Damon erre az ölébe húzott és elkezdett csikizni. Nagyon meglepődtem…

*

(!)DAMON SZEMSZÖGE(!)
Nem tudom mi ütött belém, de eszembe jutott az-az idő, amikor együtt voltam Katherinnel és … rájöttem még mindig szeretem. Egyet megígértem Stefannak és az még most is áll… örökké tartó gyötrés!
Emlékszem, amikor azt mondtam Stefannak, hogy Elena nem Katherine. Ezt most is így gondolom, és nem akarom, hogy ennyit szenvedjen, mert nem érdemli meg. Végül az enyém lesz Katherine szerelme és Elena boldog lesz Stefannal… vagyis várjunk csak!? Örök nyomort ígértem, akkor hupszi… még sem. Az egészben Elenát sajnálom… annyit szenvedett már, most komolyan. Már kezdem megbánni, hogy ebbe a városba jöttem Stefan után. Átkozom a napot, amikor ki akartam szabadítani Katherine-t. Akkor nem halok meg, akkor nem változtam volna át és szépen lassan kiürült volna a szervezetemből a vámpír vér… Katherine egy rosszindulatú, önző kurva. De ennek ellenére is szeretem. Pedig mennyivel egyszerűbb lenne, ha beleszeretnék Elenába. Ha az elejétől fogva szeretem, akkor most boldog lennék. És valószínűleg Elena is… Miért, melyik nő nem szeretett még belém… Talán új életet kéne kezdenem Elenával…

* * * *

Igeen, tudom, most jön a leszúrás, hogy miért lett ennyire rövid. . . ?!?! Igen maga a formalitást nézve rövid, de a tartalma szerintem pont elég. Sok dolog történt ebben a részben és remélem elnyeri a tetszéseteket. ismét kíváncsi vagyok, hogy szerintetek mi lesz Damonnal. Vagy, hogy-hogy fog alakulni a bál? Mi történhet, hogy a kedélyek kicsit újra a plafont verdessék :) szóval várom a komikat :P
millió puszi. AnnaLynne95