3.fejezet - Megbocsátani és elfeledni?

Hát íme az újabb fejezet. Tudom, hogy később hoztam, mint kellett volna de volt pár elintézni valóm és időm meg nem igazán akadt. Bocsánat is ezért, de remélem kiengesztel mindenkit, hogy holnap hozok még egy fejezetet. Szóval remélem eddig tetszik és nagyon szeretnék több rendszeres olvasót, mert így nem igazán érzem késztetést. Hirdetek és ennek ellenére is kevés az ember.
Ja igen lett egy főblogom és oda is várom az embereket, ott lesznek a hírek és hamarosan nagy bejelentés lesz amit majd ott olvashattok.

Szóval jó olvasást && Puszi.
__________________________________________________________________________

*1 hét múlva*

Stefan 1 hete, hogy elment. Itt hagyott és Katherine elmondása alapján már a házasságon gondolkoznak. Minden nap csak egyre jobban fáj, fáj, hogy elhagyott. Damon-t sem láttam már egy hete. Az iskolában pedig csak azért megyek, mert nem akarok feltűnést kelteni. Azt mondtam, Stefannel közösen döntöttünk úgy, hogy már nem vagyunk ugyan olyan viszonyban ezért maradjunk csak barátok, ő pedig elutazott egy időre……örökre, persze nem ezt mondtam a többieknek. Csak Boonie tudja, mi történt valójában. Azt mondta így lesz a legjobb. Katherine valóban eltűnt és nem is jött vissza, csak üzeneteket hagyott. Soha nem fogok már senkit sem úgy szeretni, mint ahogy Stefant szerettem és most is szeretem.
Ismét fordultam egyet az ágyamban, amikor hirtelen Damon ült előttem, nekem háttal.

- TE TUDTÁL RÓLA????????????????? – üvöltötte Damon és felém fordult.

- Ugyan mit tehettem volna?

- Megmondod Stefannak az igazat! Kértelek, hogy mond el,mit titkolsz, de te nem tetted! Elhagyott! Érted? Elhagyott!!!!!

- Ne üvöltözz. Engem is elhagyott! – mondtam sírva és most az egyszer láttam sírni Damon-t.

Még, hogy nem szerette igazán Katherine-t. Imádja még most is!

- Legszívesebben megölném őt! Elvette tőlem! ELVETTE!!!

Damon az egyik pillanatról a másikra már nem volt a szobámban. Tudtam mit érez, hisz én is ugyanezt élem át. Döntenem kellett a számomra két legfontosabb között. Választanom… De lehet, hogy nem döntöttem jól… Mi van, ha Stefan tényleg szeret?! …vagyis csak szeretett… De akkor meg Katherine megöli az egész várost vele együtt a barátaimat és a családomat.
Egy kicsit megnyugtatott a tudat, hogy nem történt mészárlás Mystic Falls-ban.

*2,5 hónap múlva*

Épp a szekrényemből vettem ki a következő órához szükségek könyveimet, amikor Caroline ugrándozva jött oda hozzám.

- Hétvégén lesz a nyárköszöntő bál és szépségverseny. Jajj, annyira, de annyira várom már. Te is benevezel, igaz? Én biztosan benevezek. Milyen jó lenne, ha megint kicsit kirúgnánk a hámból. – mondta nevetgélve és látszott rajta mennyire várja.

- Nem tudom Caroline. Nem vagyok valami jól és igazából kedvem sincs most ehhez, ráadásul párom sincs.

- Óóó, ugyan már Elena! Ismerlek! Most lehet, hogy nincs kedved, de amit belevágunk a sok-sok készülődésbe, rögtön megjön a kedved hozzá. Fiúk terén pedig bőven van miből válogatnod, a Világ a lábaid előtt hever. Felejtsd el Stefan, ő már a múlté. – tapsikolt, mint egy kisgyerek és büszkén nevetgélt. – Kérlek Elena! Ez az utolsó évünk a suliban. Én elmegyek egy média szakos fősulira, te pedig… nem tudom, te is biztos mész egyetemre vagy főiskolára. Egy utolsó nagy mulatság. Az idén már nem lesz több szépségverseny. KÉÉRLEEEK! – mondta C, már-már siránkozva, ami abszolút nem rá vall.

- Jól van. – mondtam és most perpill magamat és Caroline-t utáltam a legjobban. – De csak akkor, ha Boonie-t is ráveszed!

- Az könnyű lesz. Köszönöm. Köszönöm. Köszönöm. – ölelgetett meg olyan erősen, hogy már zsibbadtak a karjaim. Caroline pedig futott tovább, gondolom Boonie-t kereste.

Becsöngettek én pedig siettem a történelem teremhez. Mr.Saltzman-nal volt órám.

Alaric sem tudta miért ment el Stefan valójában. Ő is úgy tudja, hogy szakítottunk és ő tovább ált. A történelem órán ismét az alapító családokról beszéltünk és a közelgő bál történelmi fontosságáról. Az idő lassan az iskola befejezéséhez közeledett és végre hazamehettem. A kocsim mellett pedig meglepődve néztem, hogy ott áll az az alak, akit valaha utáltam és megvetettem, most pedig egészen megkedveltem és sajnáltam.

- Miért vagy itt? – kérdeztem ő pedig kinyitotta nekem a kocsim ajtaját.

- Szeretnék bocsánatot kérni. – mondta és beszállt a sofőr üléshez. – Tudom, hogy csak a családodra koncentráltál és a barátaidra és tudom, hogy szereted az öcsémet és tudom, hogy nem szándékosan tettél boldogtalanná. – Damon beindította a motort. – Csak tudod nem értem Stefan-t. Téged szeretett, mindig mondta, hogy te más vagy mint Katherine, sokkal jobb és már nem hagyna ott téged. Eleinte tényleg csak azért érdeklődött utánad, mert kiköpött mása vagy Katherine-nek, de aztán beléd szeretett és ………

- Ez már nem változtat semmin. Újra beleszeretett Katherine-be és én sem értem, miért nem téged választott…

- Én sem…

Útközben észre sem vettem, hogy a kocsi a Salvator Villánál parkolt le, a következő pillanatban pedig Damon kinyitotta nekem a kocsi ajtaját.

- Gyere, itt maradt pár cuccod, gondolom hiányoztak vagy kerested őket.

Ahogy beléptem a házba megcsapott az-az illat, amit régen annyira szerettem, ha ebbe a házba léptem. Most már csak emlékek törnek fel, amik fájdalmat okoznak.
Egy kis táskába voltak bepakolva a dolgaim, a táska tetején pedig egy könyv volt.

- Ez mi? – kérdeztem a könyvet mutatva.

- Napló. Stefan naplója. Az alatt íródott, amikor megismert.

- Nekem ez nem kell. – mondtam és oda dobtam az asztalra.

- Jól van. Egy pohárkával? – kérdezte és megemelte a whiskeys üveget, amiből egy jó nagy korty távozott.

- Aha. – és leültem a fotelba.

Damon öntött egy pohárba a whiskeyből és átnyújtotta nekem. Ő pedig lehúzta a saját poharába kiöntöttet és öntött egy újabb pohárral.

- A szerencsétlen szerelmesekre. – mondta cinikusan és gúnyosan.

- Ránk. – mondtam és egy húzásra leborítottam a pohárka whiskey-t. Nyújtottam Damonnak a poharam, hogy töltse tele, újból.

Már nem tudom hányadik üvegnél tartottunk, de már bőven kezdtem érezni az alkohol hatását. Szomorú voltam, de vidám is és nem érdekelt semmi. Ebből tudtam, hogy ez már nem én vagyok.

___________________________________________________________________________

Nagyon várom a komikat, mert nagyon kíváncsi vagyok a véleményetekre. Chat-en is írhattok és lécci hírdessetek, emellett én is ezt teszem. Köszönöm aki segít!

Főblogom: www.annalynne95-foblog.blogspot.com

Üdv&&puszi. ~ AnnaLynne95