5.fejezet - "Leánykérés . . ."

Ezt a fejezetet csak Angee miatt :):) Jó olvasást!

* * * *

Jennánál nagy nehezen kimagyaráztam magam, Alaric pedig csak legyintett. Boonie alig hitt a fülének, amikor elmeséltem neki, hogy Damonnal voltam aznap és jól berúgtam, utána pedig átjött. Caroline-nak csak annyit mondtam, hogy Damon odaadta azokat a cuccokat, ami náluk maradt és hazavitt. Car rendezett egy kisebb féltékenységi jelenetet, hogy Damon egy szörnyű alak és megbánta, hogy összejött vele, satöbbi, satöbbi.
Kopogtatást hallottam az ajtómon.

- Gyere! – kiáltottam ki és Jeremy lépett be rajta.

- Ó szia. Hogy vagy? – kérdeztem és intettem, hogy jöjjön beljebb.

- Szia. Jól, valamennyire. De igazából csak azért jöttem, mert keresnek. – és becsukta az ajtót.

Még utána kiáltottam, de ő nem igazán vette figyelembe. Kénytelen voltam lemenni. A fotelban egy nagyon ismerős ember ült és igazából tudtam is, hogy ki az, csak épp azt nem tudtam miért jött…

- Miért jöttél? – kérdeztem közönyösen…

- Neked is szia! Nincs kedved ma eljönni velem valahová? – kérdezte ismét kedvesen, ami már jobban idegesített, mint amikor még gonosz volt… Várjunk…, mi van, ha ez az új gonosz imidzse…

- Minek? Hova? Mikor? – kérdeztem a legfontosabbakat.

- Mert! Majd meglátod! Most! – válaszolt egyszerűen.

- Jól van, de előre szólok, ha meg akarsz erőszakolni, vagy ha le akarsz itatni, vagy ha szégyenbe akarsz hozni, vagy egyéb olyan dolog, aminek nem örülnék, akkor azt légyszi ne most tedd meg!

- 1. Ha azt akarnám, hogy lefeküdjünk nem kéne erőszakhoz folyamodnom.
2.Tegnap már megtettem.
3.Nem áll szándékomban.
4.Nem tudom, hogy erre mit fogsz mondani, de nem vészes szóval kapj magadra valamit és induljunk.

- Az elsővel vitatkoznék…

- Ne tedd, mert megy az idő…

Felmentem a szobába és felvettem egy farmert és egy elegáns tunikát és a bőrdzsekimet.

- Ez megfelel az elvárásaidnak? – kérdeztem gúnyosan.

- Tökéletes, csak menjünk mááár. – mondta és már indult is kifelé.

- Jeremy! Elmentem! Jennának, mond, hogy… mindegy, improvizálj. Nemsokára jövök. – kiabáltam a süket tesómnak, aki biztos, hogy nem hallott semmit…

Beszálltunk a kocsimba és Damon beindította a kocsit. Már vagy 20 perce kocsikáztunk, amikor megálltunk egy motorbolt mellett.

- Ugye nem a motorboltba jöttünk? – kérdeztem dramatikus félelemmel.

- Nem. – mondta és kinyitotta nekem az ajtót.

- Akkor?

- A mellette lévő boltba… - mondta kissé idegesen…

- Kisállat kereskedés? Háziállatokat akarsz enni? – kérdeztem most már dramatikus gúnnyal… mi? dramatikus gúny?! Ez szín tiszta gúny volt…

- Ó jézus… - megfogta a kezem és elkezdett húzni a motoros bolt felé.

A másik oldala felé fordított és bevezetett a ’ Báli Ruhák Csoda Országa ’ nevű butikba.

- Miért hoztál ide? – kérdeztem értetlenül.

- Mesélted, hogy lesz az a szépségverseny és Caroline pedig rávett, hogy…

- … Én esküszöm, hogy megölöm… - vágtam Damon szavába.

- Csak próbálj fel pár ruhát… - mondta megjátszott könyörgéssel, hol ott tudta, hogy tudom, hogy legszívesebben ő sem lenne itt.

Bementünk a boltba és levett pár ruhát, meg se nézte a méretet vagy, hogy-hogy néz ki és beküldött a próbafülkébe. Az első ruha egy fekete ruha, felső része testhez álló, alsó része pedig rengeteg tüll rétegből állt. Úgy nézett ki a ruha, mint egy gyászoló Barbie baba báli ruhája. Damon csak röhögött rajtam…
A következő ruha egy teljesen testhezálló rózsaszín selyemruha volt, sellő aljjal. Damon erre csak fintorgott valamit. Már vagy a 10 ruhát próbáltam, amikor egy utolsó ruhát beadott Damon. Egy föld színű ruha. A felső része barna volt és testhezálló, mély dekoltált. Az alja pedig zöld, lenge, de mégis testhezálló. Selyem szerű anyag, de nagyon kényelmes volt. Kimentem a fülkéből és nagyon meglepett Damon reakciója. Tátott szájjal nézett és pislogott is párat.

- Most pontosan úgy nézel ki, mint…

- …, mint Katherine. – mondtam ideges szomorúsággal. Mindig hozzá hasonlítgatnak és már nagyon elegem van abból a szörnyetegből. Annyi fájdalmat okozott már másoknak, ideje lenne, ha meghalna…

- Nem. – mondta mosolyogva.

- Akkor? Van még egy nő aki ugyanúgy néz ki mint mi? – kérdeztem szem forgatva.

- Most pontosan úgy nézel ki, mint Elena Gilbert. – mondta kedvesen és megfogta a kezem, majd megforgatott. – Gyönyörű vagy.

Nagyon meglepett, amit mondott. Egyáltalán nem számítottam erre. És annyira kedves volt. Igazából csak Kathrine-t tudtam most sajnálni, mert egy ilyen férfi, mint Damon, ő egy nagy érték, felbecsülhetetlen érték. Pontosan úgy, ahogy Stefan. Ezért is játszott egyszerre a kettővel, mert mindketten annyira hasonlítanak, csak az idők során kaptak megkülönböztetést. Damon rossz irányba ment, míg Stefan jó irányba. De rájöttem, hogy Stefan is tud olyan gonosz lenni, mint Damon; és Damon is tud olyan jó lenni, mint Stefan.

* * * *

Hát ím itt egy újabb fejezet. Remélem tetszett :) Kíváncsi vagyok, hogy ezután a rész után mit gondoltok Damon-ról vagy Elenáról. Arra is kíváncsi vagyok, hogy szerintetek ettől a ponttól, hogyan folytatódna/folytatódhatna a történet. Várom a kommentárokat!

miliópusziii. AnnaLynne95